1. Erőforrás: Gravitációs potenciális energia Egy torony magereje általában egy vagy több nehéz súlyból származik.
Ezeket a súlyokat láncok vagy kötelek függesztik fel egy magas helyről.
Amikor a súlyt felemeljük (általában kézi vagy mechanikus tekercselő berendezéssel), a gravitációs potenciális energiát tárolja.
Ez a súly (vagy súlykészlet) az energiaforrás a teljes rendszer működéséhez. Az egyik súly az időmérő rendszer vezetésére szolgál, a másik (vagy több) pedig a harangütő rendszer vezetésére szolgál.
2. Energiaszabályozás és időzítés: A menekülési mechanizmus Bár a harangrendszert közvetlenül a harang súlya hajtja, a csengő idejét pontosan a harang időrendszere szabályozza.
Magát a sétálórendszert is egy súly hajtja meg, és egy precíziós fogaskerekes szerelvényen keresztül csatlakozik a meneküléshez.
A menekülési mechanizmus (általában a menekülési kerékkel, menekülővillával és ingával) az egész óra szíve. Feladata, hogy a nehéz kalapács folyamatos esésének erejét ritmikus és szakaszos impulzuserővé alakítsa.
Az inga (vagy inga) izokronizmusa (állandó lengési periódusa) a pontos időzítés kulcsa. Galilei fedezte fel ezt az elvet.
3. A harangütési utasítás generálása: Időkerék/programkerék Egy speciális tárcsa, az úgynevezett időkerék, programkerék vagy vezérlőbütyök, a fogaskerekek pályájára van szerelve, amely a harangütést hajtja.
A kerék csapokkal vagy emelt profilokkal van felszerelve, amikor a csengőt szükség szerint meg kell szólalni (pl. egy óra, fél óra, negyed óra vagy meghatározott dallamok sorozata).
Ahogy a sebességváltó rendszer forog (vagyis idővel), ez az időkerék is pontosan szinkronban forog.
4. Kioldó és kioldás: A vezérműkeréken lévő csap- vagy bütyökprofil időnként érintkezik a kioldókarral (vagy kioldókarral, emelőkarral).
Amikor a csap hozzáér a kart, felemeli vagy elmozdítja a kart.
Ez a kar működése kioldja a kulcsos zárszerkezetet (például kilincset vagy kapcsot).
5. Energiaátalakítás: A szelepmozgatót a reteszelő kioldására ütik, így az eredeti állapotában "beszorult" vagy "elraktározott" harangsúly a gravitáció hatására elkezd leesni.
A leeső kalapács egy ütőrudat (vagy ütőkart, harangkalapács kart) láncon vagy kötélen húz át.
Az ütőkar vége egy kalapáccsal van rögzítve (általában egy bőrbe vagy keményfába csomagolt fémgolyó a harang testének védelme érdekében).
A kalapács gyorsan leng a leeső súly húzása alatt, és vagy a nyelvhez (a harang belsejében rögzített nyelvszerű tárgyhoz) vagy közvetlenül a harang belső falához ütközik (a harang kialakításától függően).
6. Alaphelyzetbe állítás és ciklus Az ütés befejezése után a kalapács és az ütőkar saját tehetetlensége vagy segédrugók hatására visszalendül kiinduló helyzetébe.
Ugyanakkor a kar kioldója visszaáll a rugó hatására.
Miután a harangot egy nehéz kalapáccsal leengedték, újra fel kell emelni (felfűzni), hogy a következő haranghoz szükséges energiát tárolja.
Az időkerék továbbra is forog, várva a következő csap- vagy bütyökprofilra, amely ismét elindítja a kart, és elindítja a következő ütési ciklust.
